Szuper vagyok, vegyél meg!

Egész alakos női fotóra bukkantam Bécsben, jó pár évvel ezelőtt egy kirakatban. Szépen kifestve, mosolygósan, alatta névvel, telefonnal, csalogatta a tekintetet. A hölgy saját készítésű kerámiákat reklámozott egy ékszer üzlet kirakatában. A fotó minden ízében azt sugallta a világ legtermészetesebb módján, hogy Szuper vagyok, vigyél haza! A tiéd kell legyek! Tudom, hogy kellek neked!

A hambi hazája.

Szíven ütött a fotó pimasz természetessége, a hölgy bátor kiállása,
ország –világ előtt vállalva munkáit, ezzel kitéve magát a nagy nyilvánosságnak.
Az élmény akkor ért, mikor nálunk ez még pont annyira elképzelhetetlennek látszott, mint majd egyszer drótok nélkül telefonálni. Na ja!
Évtizedekig a gazdaság és ezen belül a reklám- és médiagazdaság központjának Nyugat-Európát és Észak-Amerikát tekintették, a többi régió pedig – kis túlzással – a „maradékot” alkotta. Valljuk be, Amerika már akkor „Wall street farkasokat” gyártott, akiknek a kisujjában van az eladás technikája, mikor mi itthon abban dönthettünk, hogy a sötét kék vagy a szürke rakott szoknyát vegyük e meg.

Te sem úgy születtél, hogy tudsz reklámozni?

Sokan küszködnek bátortalansággal, nem tudják, hogyan ismertessék meg a szolgáltatásukat, vagy nem mernek érte pénzt kérni. Ez a gyógyítás terén nem ritka jelenség. Hidd el, akármivel is foglalkozol, előbb vagy utóbb, ha kitartó vagy benne, szívedet, lelkedet beleteszed, mert valamit adni akarsz a világnak, mindenképpen eljutsz addig a pontig, hogy megjelenik a szolgáltatásod anyagi vonzatának kérdése is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokkal nehezebb valami olyanért pénzt kérni, ami a te saját terméked vagy szolgáltatásod, mint egy kiadott feladat elvégzése után felvenni az érte járó díjat.

Te sem szeretsz magadról beszélni?

Ne csüggedj! Ha pont most kezdesz bele egy vállalkozásba, most indítod útjára egy szolgáltatásodat, nagy eséllyel beleütközhetsz a félelem érzésébe, ami akár az anyagiakat, akár a reklámozást illeti. Először is, ez egy szakma, meg kell tanulni, kis lépésekkel lehet haladni benne. Másodszor pedig, ha ebben a helyzetben vagy, nem véletlen találod itt magad. Az élet többre szán, el kell térned az átlagostól, a megszokottól, ki kell lógjál!
Itt jön tehát a nagy ellentmondás a képbe.

Egyél szépen, aludjál csendesen!

Már az óvodában elkezdődik a rendre szoktatás, hogy ne okozz túl nagy felfordulást. A csendes pihenő alatt ne mászkálj ki pisilni és edd meg szépen a spenótot! Az iskola pedig folytatja a nevelésedet, hogy rendes tagja legyél a társadalomnak. Nincs helye a deviáns viselkedésnek, az egyediségnek, ha kisiskolásként vágysz az udvarra, a szabad levegőre, hamar rád süthetik a „hiperaktív” jelzőt. A gondok kamaszként jönnek, mikor egyedinek kellene lenni, hogy a neked tetsző fiú, vagy lány felfigyeljen rád.
Már nem megy. Elfogyott az erő és a bátorság.

A cikk folytatása jövő héten hétfőn! JÖN!