Ugrás a tartalomra

  • Hívj bizalommal! 06 20 540 84 22

    Írj e -mailt!

  • Tartalomjegyzék erről az oldalról:

    Mindennapi szívességeink

    Visszaugrás a navigációra
    Az oldal cikkei bevezetőkkel:

    Mindennapi szívességeink

    Mindennapi szívességeinket add meg nekünk ma…

    Új napra keltem, izgatottan, hogy milyen új kihívásokat tartogat az ÉLET.
    Időben érkeztem a Hétholdházba, ahol elfoglaltam a zöld tapétás szobámat, ahol
    naponta megannyi élmény vár és ahol kirajzolódnak a szövevényes emberi sorsok előttem.
    Mivel szeretem az embereket, jó hallgatóság vagyok.
    A szuper jól sikerült kineziológiai konzultáció után battyogtam
    a boltba WC papírért és tusfürdőért.
    Az élet már csak ilyen. ;)
    Egyszerre van a Földön itt a szent és a profán.
    Fejemben és a szívemben még ott volt a konzultáció lényege.
    Nem kell többet adnom az életnek, mint, aki vagyok.
    Pont a tegnapi történés miatt  volt időszerű ez a mondat, amikor úgy éreztem,
    hogy NEM- et kell mondanom egy barátnőmnek egy utazásra.
    Neki segítség lett volna, ha IGEN-t mondok, de nem éreztem úgy.
    Általában figyelek az intuíciómra, a testem jelzéseire és semmi késztetést nem
    éreztem arra, hogy elmenjek vele.
    Persze az a fránya érzés megjelent, hogy nem segítek neki,  a szívem tájára telepedett,
    de különösebben nem kerített hatalmába. Nem éreztem ettől magam rossz embernek.
    Ez volt tegnap.
    És tessék ma jön a lényeg : Nem kell többet adnom az életnek, mint aki vagyok.
    Szóval beállok a  pénztárba a WC papírral és a tusfürdővel. A szívemben a hálával.
    Előttem egy hölgy ékes német nyelven és izgatottan megkérdezi, hogy nem akarok e elé állni, hisz alig vettem valamit.
    Szívességet tesz, apró figyelmesség és százszorosan megtérül majd neki. Itt van a jelenben, ezért figyelemben van.
    –  De igen, mondom  – danke danke viel mals -köszönöm sokszor.
    Egy szívesség, nem több, de nekem  egy jel, hogy ha éppen nem én adok, akkor is kaphatok.
    Sőt! Helyet teremtettem annak, hogy kaphassak.

    Igen, gyerekként azt hisszük, hogy a kőszikla szüleink az ÉLET és mindenünket odaadjuk,
    feláldozzuk magunkat nekik.
    És nem tudjuk, hogy ők is gyerekek, akiknek fáj valami és a saját szüleik felé
    játsszák a szerepüket.
    Adunk mosolyt, szívességet, kedvességet, jókedvet és ha nem jön vissza, az fáj.
    És már nem akarjuk, hogy fájjon, védekezni kezdünk a sebzés ellen.
    És persze nem tudjuk, hogy az ÉLET, a NAGY BETŰS ÉLET ellen megyünk csatába.
    És itt mindenki az ellenségünk lesz. Nem látjuk már, hogy a magból a virágot is az ÉLET
    növeszti és az a rengeteg szépség is az ÉLET munkája.
    Tele van az élet jó barátokkal, jóakarattal és rengeteg őszinte pillanattal.
    Egy pici megbocsátás a bántásokért másoknak, magadnak és az ÉLETNEK.
    Egyre kevesebb a félelem és egyre több a szeretet, ami körülvesz, mert mindenhol az van.
    MERT TE magad AZ VAGY! Lépj ki a szabadságba!  SZABAD vagy!

    Visszaugrás a navigációhoz