Az önszeretet a változtatás hajtóereje

Minden embernek tudnia kell, hogy mit ér.
Tisztában kell lennie azzal, hogy méltó mindarra a szeretetre,
figyelemre és gondoskodásra, amit meg akar tapasztalni az életben.
A saját értékességem nem függhet:
 – Mások életének milyenségétől  ( Az elme mindig összehasonlít másokkal)
– Attól, hogy még nekem is van, mit tanulnom az életben, hiányosságaink ( merjünk nem tökéletesek lenni)
– Mások visszajelzéseitől rólam ( legyen bennem elég önszeretet magam felé)
– Mennyire vagyok sikeres az életben
( sokszor az erős bizonyításvágy a hajtóerő, ami kora gyermekkori szeretethiányból fakad,
ezért téves azt hinni, hogy a világi siker egy ember fokmérője )

Ha merünk magunkhoz gyengédek és elfogadóak lenni, képesek
vagyunk NEM – et mondani, ha azt tapasztaljuk, hogy nem számítunk egy helyzetben.
Könnyebb kikerülni  olyan csapdákat, mint

– a megfelelés a családunkban, barátainknak
– párkapcsolatban elnyomásban lenni
– kiszolgáltatott helyzetekben maradni hosszan
– eltűrni hozzánk méltatlan viselkedést valakitől
– belemenni rossz, számunkra fájdalmas kompromisszumokba

Legyen gyanús, ha úgy érezzük, hogy csak adunk egy kapcsolatba
és a másik fél természetesnek veszi, hogy változtatnunk kell finoman, szelíden, de
eltökélten a saját magunk szeretete miatt.

Mi kell ehhez?
Mély önismeret, ami mindig segít észrevenni a határaimat és kifejezni,
világossá tenni mások számára.
Bátorság ahhoz, hogy kilépjek a méltatlan helyzetekből
Erős hit és bizalom, hogy az élet jobbat kínál ennél.