Felejts! Tövissel karcolt sebeket az élet, ruhádat ezer foszlányra tépte már a szél, Vad orkánként hozta a sötét felleget, s káoszba fagyasztotta szívedet az éj. Szaggatott szó, mi durván s kegyetlenül ért, vasmarokba fogta szívedet, Bántottak korcs kutyák, siheder, éretlen, tudatlan tömegek, s tested marcangolták kegyetlen, torz, elfajzott  vérebek. Lelked sajdul, ha rágondolsz a múltra, […]

Megváltódás Emlékszel, mikor még együtt játszottunk? Lelkünk csillagporával táncoltunk fényotthonunkban? Ott nem volt feladat, nem volt kötelesség, csak csendes játék. Aztán elhagytuk az őshazát, hogy távoli tájakra vezessen a sors. Elfelejtetted volna, mennyire szép vagy? Elfelejtetted a kacagást, igaz hangodat. S kerültél szűk kuckóba a  végtelenségből édesanyád méhébe, hol felkészültél sorsod újabb álmára. Erős lett […]

Változni késztet, a lüktető élet, és  már nem félek. Most élek.  Most van a haladás ,most van az erőm ,  mert most  a szándék szívemben teremtőm. Most nincs maradásom ,most kérek a jóból. Szépséget ,örömöt,elég a hazug szóból. Elhittem testvérem nem lehet a  tűz ,pedig oly sok szálon minden hozzá fűz. Bennem az élet ,az […]

Örömöt a szívedbe! Kulcsokat a kezedbe, melyek nyitják az ajtót. Ajtón át út vezet, új élet, új kezdet. Kezdete mindennek, amitől jó kedved. S ha kedved jó, csillog szemed, bizalom járja át lelked. S ha bízol, újra szárnyra kél benned a remény. Remény a jóban, egy várva-várt szóban, egy kedves nevetésben, a mindent feledésben. Ha […]

Belső harcaim csitulni látszanak. Kifogytam már. A múlt méregpoharával végeztem végleg. Lassú táncommal végre hazaérek. Túl minden ellentmondáson a béke ajtaja nyitva áll. Mindünket vár a terített asztal. Kinőttem temérdek ruhámat, szerepeim álarca mögött vár az ÖRÖK ÉN. Szépségétől térdre borulok, dallá, verssé lesz bennem a szó. A rím, a sallang már nem érdekel, csak […]

Ki vagyok én? Én egy kép vagyok S a képen csillagok s egy lény… Semmi más ez vagyok én! Hát ki vagyok én? Egy fa s annak gyökere, S a lombnak minden levele, ez vagyok én. De ki vagyok én? Az óceán s annak minden cseppje, A végtelen… A világ tiszta csendje A tajtékhullám mérnöki […]

Veres a hajnal,látom még a Holdat, hol a fekete,széles kráterek húzódnak. A Hold a sírba készül,mert a vérnarancs gyümölcs héját hámozva felkínálja ízes gyümölcshúsát. S a lé csak csorog a Földre le, hol a szürke verebek várják mind Őt, Mint anya a kis tekergőt, mint fiú a lányt, mint vak szem a szivárványt. A verebek […]

Oly jó, hogy tudok sírni s nevetni is úgy szívből – igazán! A könnyek vége a feloldozás – pajkos vigyor az idő grimaszán. Lelkem a béke – nyugodt és szép, mákgubót szájában ízlelgető csecsemő, Vagy holdas éjjel a néma – méla, síri temető. Nincs harc,sem kétely, mely e békét megszegi, Ó Te halhatatlan óriás, Te […]

Szitáljon eső, hulljon a hó! Kiáltsuk hangosan Hó Halihó! Merüljünk együtt térdig a sárban, S gyönyörködjünk a szivárványban. Éjre jő nappal, s nappalra éj, A Mindenség egyszer végleg hazatér. Lépkedjünk kecsesen, mint gazella lába, S szökelljünk magosra, az égi parázsba. Templomi kórus ritmusra dobban. A szerelemtől a szív lángra lobban.

Vörös oroszlán a Jégtenger közepén, Szaturnusz – gyűrűk övezte tájon, Fogait kék nyúlra csattintva pihen narancs rónaságon. Tejfehér mókusok szökellnek kráterről – kráterre. Körbe – körbe végtelenbe, egyenest sehonnan – semerre.