Az univerzum vagy az ÉLET élő és rezgő tudatos közegènek rèszeként lètező lényekkènt alá vagyunk rendelve univerzális törvényeknek, ahogy az ár-apály változása is hat az időjárásra vagy egy front hatással van a szervezetünkre. Ha ezekkel a törvényekkel összhangban létezünk, kiteljesedettebb és boldogabb életet élhetünk.

A tudatos vagy mèg többször tudatalatti ragaszkodásunk a saját elkèpzelèseinkhez megakadályozza, hogy az èlet beteljesítsen bennünket.
Nem vesszük észre, hogy a belső dacaink a minket nevelő felnőtteknek szólnak és nem a jelen helyzetre reagálunk. Így az élettel dacolunk. A teremtő élettel, ami mindent létrehoz és fenntart. Válj Igen emberrè, ahogy Jim Carrey a filmben ès mondj igent arra, amit az èlet elèd hoz. Persze èsszel ès ???? szívvel!
https://indavideo.hu/video/Az_igenember_2008

Megváltódás Emlékszel, mikor még együtt játszottunk? Lelkünk csillagporával táncoltunk fényotthonunkban? Ott nem volt feladat, nem volt kötelesség, csak csendes játék. Aztán elhagytuk az őshazát, hogy távoli tájakra vezessen a sors. Elfelejtetted volna, mennyire szép vagy? Elfelejtetted a kacagást, igaz hangodat. S kerültél szűk kuckóba a  végtelenségből édesanyád méhébe, hol felkészültél sorsod újabb álmára. Erős lett […]

Amikor nem teszel meg egy láthatóan és sürgetően szükségszerű lépést az életedben, annak számtalan oka lehet. Most egyet kifejtek a videóban. https://youtu.be/ysLhiUsE2zw

Ha nem vállalom a sebezhetőségemet… 1)  sokszor lesz olyan érzésem, hogy lemaradok valamiről, (mert azt hiszem, hogy akkor vagyok jó, ha minden élményben részt veszek) 2)  sokszor fogok csapódni emberekhez, sokszor fogok sodródni az árral (mert azt hiszem, hogy akkor vagyok jó, ha mindenkihez képes vagyok  kapcsolódni) 3)  sokszor fogom azt érezni, hogy kezdőnek lenni […]

Mindannyiunk útja a tapasztalatokon át a valódi alázat felé vezet. Az összes megélt élmény abban segít, hogy különbséget tudjunk tenni a valódi alázat és a félelemből  fakadó önfeladás között. A valódi alázat nem jelent megalázkodást, sokkal inkább egy fajta önátadást valaminek, aminek az ereje nagyobb a saját egónknál és sokszor a terveinknél. Ugye láttál már […]

Szeretem a férfiakat. Az összes vívódásukat, sérülésüket, a  nehézségeiket, az álmaikat és a vágyaikat. Látom bennük a kisfiút, akit összetörtek, látom a harcost, aki ezt semmiképp nem akarja felvállalni és kimutatni és látom a szent krízist, ami egy ponton szükségessé teszi,  hogy megmutassák a sebezhetőségüket. Az első férfiak az életemben, akik mintát adtak arra, hogy […]

Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom, S az élet: győzelem az elmúláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma […]

Annyi értelmes dolgot lehetne tanítani az iskolákban a tangens – kotangens helyett, amire még egyszer sem volt szükségem az életemben. Ellenben pszichológiára, kapcsolatkezelésre, a gyakorlati élet tapasztalataira, tényeire, praktikáira, a nehéz helyzetek kezelésére, veszteségek feldolgozására annál inkább. És különböző kultúrák megismerését, valamint vallás összehasonlítást is kellene tanítani, ahol is a lényegre irányítják a figyelmet, az […]

“Az ÉLET rettenetes paradoxonában öröm és bánat hülyére kergetik egymást – csiklandozva.” Sas Ági Mi kell ahhoz, hogy elviseljük ezt a kegyetlen játékot? Szív, szív és még nagyobb szív. ” Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja […]